Művészet?

(illusztáció a könyvemből)

Képzőművészeti előadáson voltam tegnap. Régi tanárom, Birkás Ákos volt az előadó. 30 éve nem láttam. Hihetetlen izgalommal vártam a találkozás, nem azért, hogy elmeséljem mi történt velem az elmúlt időszakban, hanem mert szép emlékeket idézett. Nála okosabb, tehetségesebb és a világra nyitottabb emberrel még nem találkoztam. Több nyelven beszélt folyékonyan a 70-es években, mindent tudott a modern művészetről, a világ dolgairól, remek előadó volt  és mi, a diákjai imádtuk. Nem csalódtam benne, most is remek előadást tartott a képeiről. Az utóbbi években realista stílusban fest, mert mondanivalója van a világról. A képek jók, pontosan olyanok, amilyeneknek lenniük kell, a mondanivaló érthető és univerzális, nem giccses, a technikai kivitelezés magas színvonalú. Az előadását mégis mentegetőzéssel kezdte. Ő tudja, hogy a realisztikus képek "B" kategóriásak, de nem talált más kifejező stílust arra, hogy megértesse magát. Azért fontosnak tartotta, hogy néhány modern műalkotás bemutatásával és elemzésével biztosítsa a hallgatóságát, szereti és érti a mai művészetet. Elgondolkodtatott. Nem is olyan régen még pont fordítva volt, a realizmus volt a menő és a "modernek" védték a mundér becsületét. Én grafikusként maximálisan egyetértek vele és a régi reklám szöveggel: "Tartalomhoz a forma..." Szeretem a modern művészetet, tisztelem jeles alkotóit, mégis dührohamot kaptam, amikor készülő könyvemet, ami az ötszáz éves Királyi Bazilikáról szól át akarták dizájnolni, hogy modern legyen. Amikor a fehér alapon citromsárga, citromsárga alapon fehér apró betűs szöveget azzal dobtam vissza, hogy olvashatatlan, még nem tudtam, hogy lehet lila alapra azonos árnyalatú lila betüvel írni és a képaláírást csak maradi öregek akarják a kép alá írni. Volt türkiz, narancssárga, zöld színorgia, miközben szavakkal vagy a viselkedésükkel jelezték, hogy ki vagyok én hozzájuk képest, hiszen a könyvben csak realisztikus képek vannak, ami ugye "megvetendő". Kivágtam mind a két önmegvalósító fiatal művészt és ezzel magamra haragítottam a köreikhez tartozó embereket is. Ezzel meg is van a párhuzam, egy különbséggel, én nem magyarázkodom. Ha a mondani valóm olyan, muszáj realistának lenni és én tudok is.