Létezik egy törzs az őserdőben, ahol nincsenek öregek. Amikor valaki eléri az idős kor küszöbét, egyszerűen elzavarják. Aki gyáva egyedül meghalni, az páriaként, mindenki által megvetetten tengődik a falu peremén. Ez mostanában egyre gyakrabban jut az eszembe. Miben különbözik modern társadalmunk ettől a "primitív" társadalomtól? 45 év fölött szinte lehetetlen megfelelő munkát találni. Régi ismerősömmel találkoztam a Tesco előterében, ügynökként próbált ügyfeleket szerezni egy edényeket forgalmazó cégnek. Fénykorában a kultúrfilmeket forgalmazó Barátság Mozi vezetője volt. Tragédiája, hogy már közel van a 60-hoz, de még messze a nyugdíj, enni pedig abban a néhány évben is kell. Másik ismerősöm Oxfordban végzett, most a Turisztikai Kft-nél pultos kislány. Neki még messze a nyugdíj, de már túl van a 40-en és képtelen felvenni fiatalabb kortársai gátlástalan törtetése ellen a harcot. Nagyon megértem őket, hiszen én is ebben a cipőben járok. Az utóbbi fél évben egyre gyakrabban tapasztalom, hogy fiatal emberek úgy beszélnek velem, mintha szellemi fogyatékos lennék a XVIII. századból, pusztán csak egyre szaporodó ráncaimra és női mivoltomra való tekintettel. Ilyenkor elgondolkodom, hogy mennyivel őszintébbek az őserdei törzs tagjai és mennyivel kiszámíthatóbb náluk a nyugdíj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése