2010. december 30., csütörtök

Féltékenység














Felnőtt gyerekeim vannak. Unokáim szépen cseperednek és két lányom is testvért szeretne meglévő egyszem gyermeke mellé. Luca lányom megkért, hogy írjak okító mesét a testvérféltékenységről. Olyat, amiben lehet nem örülni a testvér érkezésének. 4 gyerek után már szakavatottnak érezhetném magam ebben a témában, de ahogy a cipésznek lyukas a cipője, én is tehetetlenül állok, amikor 6 éves Virág unokám olyan mély haragot táplál 1 éves unokahúga iránt, hogy még egy légtérben sem hajlandó vele lenni, ha én is ott vagyok. És ismét tehetetlennek érzem magam, amikor 20 éves Panni lányom egyértelmű féltékenységi jeleneteket produkál, ha Virág nálunk van néhány napig. 6 évesen az élet nagyon egyszerű, Virág még nyugodtan kijelentheti, ő monogám kapcsolatban akar élni a nagyival. Panni a felnőttek diplomatikus módján úgy csinál mintha, de azért határozottan közli apró rokonával, előjogai vannak a nagyival kapcsolatban, hiszen ő előbb volt a gyereke. Állok tehetetlenül és nyugtatgatom magam, híres pszichológusok is jártak gyereknevelési tanácsadókhoz.

Süti Lucának

(Az oklevélnek semmi köze a recepthez, csak azért raktam fel, mert most éppen ezt csinálom.)

4 tojásfehérjét 35 dkg porcukorral gőz fölött kikeverünk.
Utána belekeverünk 14 dkg darált diót vagy kókuszreszeléket és 4 evőkanál zsemlemorzsát.
Tepsibe sütőpapír - világosra sütjük.
A sütőből kivéve még melegen a habcsókok alját benyomjuk, hogy kis mélyedéseket kapjunk.

Krém:
4 tojás sárgáját 15 dkg porcukorral kikeverünk és gőz fölött felfőzzük.
Belekeverünk 5dkg csokoládét és egy kis kakaóport, ( vagy csak kakaóport)
Ha kihűlt, 10 dkg vajjal habosra keverjük és két-két habcsókot összeragasztunk vele.

Ui.: A könyvtárban szóltak, hogy több éve tartozol nekik egy könyvvel, amiben nyers japán kaják vannak.(Pfujjjjjj!)

2010. december 21., kedd

Depresszió

Minden reggel ATV-t vagy TV1-et nézek és mazohistának érzem magam.  A francokat kell olyan műsorokat bámulnom, ahol arról beszélnek, hogy a gyerekeimnek bizonytalan a nyugdíja, hogy baj van az alkotmány módosításával, a sajtószabadsággal, az új oktatási törvénnyel, az új sztrájk szabályozással, emelik a benzin árát, ami emeli az infláció mértékét, miközben Magyarország egyre kevésbé vonzó a külföldi befektetők számára, a kisvállalkozások képtelenek fejlődni, magas a képzetlen és ezért munkanélküli ember. Hiteles, szimpatikus és értelmes emberek panaszkodnak és festenek egyre sötétebb jövőt az országnak, miközben a hatalom meg sem hallgatja őket, én meg  egyre depisebb leszek. Aggódom a magam, a gyerekeim és az unokáim jövőjéért, mert hülye vagyok. Ha már bekapcsolom a tévét miért nem nézek inkább magas színvonalú brazil, mexikói vagy amerikai sorozatokat, sokkal jobb lenne a közérzetem, politikával meg ráérnék tavasszal foglalkozni, amikor végre kisüt a nap.

2010. december 17., péntek

Kapcsolatok

Ismerőssel futottam össze a városban.  Közös múltunk alapja a múzeum. Halódik az egész - mondja -, a vezetőség meg nem tudja, hogy miért. Mi tudjuk - mondtam én -, de minket nem kérdeznek.
Tökéletesen egyetértettünk abban, hogy emberi kapcsolatok nélkül nem működik semmi. Én mindig azt mondtam, ha be akarsz jutni valahová, akkor a portással légy jóba, a vezetők folyton változnak. A múzeum mostani vezetői soha nem voltak jóba a "portásokkal", nem volt rá idejük a rengeteg aktuális, éppen hatalmon lévő segg kinyalása közben, de mint mondám, emberi kapcsolatok nélkül nem működik semmi. Akinek a seggét nyalod, az csak annyira tart téged, mint egy jobbfajta vécépapírt, de akibe belerugsz, az biztosan visszafordul, hogy jól megjegyezze az arcodat, és a "pillangóhatás" az emberi kapcsolatokra is érvényes. A legnagyobb kárt nem a bosszú okozza, hanem a jóindulat és segítség hiánya. Én még soha nem aludtam rosszul azért, mert embernek tekintettem alacsonyabb vagy magasabb társadalmi helyzetben lévő embertársaimat. Meggazdagodni  ebből ugyan nem lehet, de rengeteg jóindulatú és segítőkész embert ismerek, és ez is egyfajta gazdagság.

2010. december 16., csütörtök

Politika

Baráti társaság rendelt tőlem oklevelet ulti-partnerük 70. születésnapjára. Amikor egyikük érte jött, megdicsértem a frappáns aláírásokat: Balszoclib, Vidi Demagóg stb. Megköszönte és megemlítette, hogy ő a Balszoclib és hogy mennyire fontos társaságuk életében a tolerancia. Ők ultizni jönnek össze minden héten és nem érdekli őket a másik politikai hovatartozása. Nincs tanulság, szerintem ez így normális. Hallottam egy idős házaspárról, ahol az egyik Fideszes, a másik meggyőződéses MSZP-s volt, mégis boldogan éltek, amíg meg nem haltak.Kár, hogy nem így gondolja mindenki, szebb lenne a világ.

2010. december 15., szerda

Nem vagyunk egyformák

Három évig készült a Romkertes könyv. Fél évbe telt, amíg megkaptam a kiadáshoz szükséges pénz. Két perc alatt bepaliztak. A Turisztikai Kft. vezetője profi kiadást, terjesztést és a nyereség visszaforgatását igérve lenyúlta a könyvre kiutalt 2.750.000 Ft-ot. Ettől kezdve ő úgy érezte, hogy befejezte a kiadással kapcsolatos tevékenységét és már csak arra kell koncentrálnia, hogy mindenkivel elhitesse,  a könyv kiadhatatlan, én pedig alkalmatlan vagyok bármilyen grafikai munkára. Kemény küzdelem kezdődött. Én ki akartam adni a könyvet, ő nem. Öt hónap után, minden követ megmozgatva sikerült szerződést kicsikarni belőle. Négy szerződést utasítottam vissza. Volt bennük fenyegetés, utasítgatás, a teljes anyag kizárólagos tulajdonának megszerzése a kft részére, átdolgozás, ahogy nekik tetszik, szerzői jogok teljes körű átruházása stb., természetesen ingyen, hiszen nekik ilyesmire nincsen pénzük. Nem hagytam magam, a hölgy sem. Gátlástalanul hazudozott, mindenki előtt megpróbált lejáratni, ott alázott meg, ahol csak tudott, egy dologban tévedett csak, a könyv nagyon jó és akik a pénzt adták rá, elvárták, hogy meg is jelenjen. Végül az ötödik szerződést már alá lehetett írni. 150.000 Ft nettot kaptam a munkámért és elestem az eladás utáni nyereségtől.
Ami ezután következett döbbentet meg igazán. A kft vezetője közölte, hogy továbbra is igény tart gyümölcsöző együttműködésünkre és nem hinné, hogy bármilyen ellentét kialakulhatott volna köztünk az elmúlt időszakban. Tulajdonképpen igaza van. Kőkemény kapitalizmusban élünk és ő csak fenn akar maradni.

2010. december 14., kedd

Környezetvédelem

6-8 könyvet hozok ki a könyvtárból. Ebből jobb esetben kettőt olvasok el. Nem azért, mert nincs időm, henem azért, mert nem érdemes a többit elolvasni. Könyvesboltba is gyakran járok, főleg gyermekkönyveket keresve. Nehezen találok színvonalasat. Ha jó a szöveg, rossz az illusztráció. Ha jó az illusztráció, rossz a szöveg. Elhivatott természetvédőként ilyenkor az jut az eszembe, hogy ezekért egy fának sem szabadott volna elpusztulnia. Szerintem a gondolatok szennyezése legalább annyira veszélyes, mint  a környezeté, ráadásul a rossz könyveknél ez automatikusan együtt jár.

2010. december 12., vasárnap

Ne légy cinikus

Bertand Russel szerint az ókori görög társadalomnak azért volt olyan fantasztikus fénye, mert az emberiség történetében ez volt az egyetlen társadalom, amely lehetővé tette, hogy az emberek egyszerre legyenek inteligensek és boldogok. A többi társadalom csak azt a választást kínálja fel, hogy lehetsz inteligens és depressziós vagy boldog és hülye.

Viselkedj

A vásárlás befejeztével haladok a pénztár felé. Előttem egy 35-40 éves nő álldogál jó egy méterre a pénztártól. Egy idős úr ér mellé és udvariasan megkérdezi tőle, hogy a pénztárhoz áll-e sorba. Nő harsányan közli, hogy állna, de ha ilyen pofátlan bunkók tolakodnak elé, akkor hiába. Udvarias úr egy pillanatig elbizonytalanodik, aztán határozottan beáll a nő elé,  ha már lebunkozzák, akkor legyen haszna is belőle. A nő együttérzést várva néz a többi vásárlóra, de valamiért senki sem akar vele közösséget vállalni. Mi, pofátlan bunkók, arra a kérdésre, hogy sorba állunk-e, azt szoktuk válaszolni, hogy igen vagy nem.