Egy héten belül már másodszor mentegetőzőm: - Nem vagyok "happy" ember. Nem azért nem panaszkodom, mert nincs miről. Lenne, csak nincs értelme. Vagyis van, csak nem mindegy, hogy kinek beszélek a bajaimról. Kinezági által szervezett beszélgetésen is a legfontosabb téma az volt, hogy mi magyarok folyton csak panaszkodunk. Igazából azért, hogy kicsikarjunk egy kis együttérzést és némi plusz juttatást másokból. Azóta figyelem és tényleg így van. Mintha jó dolgok nem is történnének. Mintha örülni valaminek szégyen lenne. Pedig boldognak lenni jó. A beszélgetésen két fiatal anyuka is ott volt, akik azt magyarázták nekem, hogy ők keményen küzdenek azért, hogy kiegyensúlyozott legyen a személyiségük és ha ezt elérték, akkor örülni tanítják a gyerekeiket. Közben még a testük is megfeszült a nagy akarásban. Pedig örülni valaminek ennél sokkal egyszerűbb. Élvezni kell a pillanatot, görcsök nélkül.