2011. január 5., szerda

Sok boldogságot Luca!

Tegnap az IWIW-en, pusztán a neve alapján bejelőlt ismerős írt, hogy meséljek valamit a Branczeiz ősökről, mert ő nem talált semmit. Ki kellett  ábrándítanom, nekem sincsenek gyökereim. Branczeiz nagyapám előtti időkből biztosan nincs. Senki nem tudja, hogy honnan jött és hogyan került erre a környékre. Mindig csodáltam azokat, akik a honfoglaló magyarokig tudják visszavezetni a családfájukat, nekem még a dédapám megtalálása is gondot okoz. Nincsenek leírt adatok és a kollektív emlékezet sem őríz semmit. Pedig a család fontos, ha tudni akarod merre tartasz, tudnod kell, hogy honnan jöttél. Hellinger iparágat épített ki erre az ősi emberi ösztönre. Unokáim, akik már az ötödik nemzedékhez tartoznak, hatalmas családdal rendelkeznek. Bea unokám még az üknagymamáját is személyesen ismeri és remélem ez nagy biztonságot ad neki az élethez. Iván unokám még a magyar rokonairól sem tud igazán semmit, az ő és a testvérei családfája Szlovéniában gyökerezik, erre az apukája nagyon vigyázott. Ő is tudja, hogy mennyire fontosak az ősök. Végülis mindegy, csak gyökerek legyenek. Így is bajban voltam, amikor Virág unokámnak megpróbáltam lerajzolni családi kapcsolatai rendszerét. Nyilak és vonalak bonyolult hálozata lett az egész, és nem lesz egyszerűbb attól sem, hogy Luca nemsokára férjhez megy Lacihoz. Lesz apa, aki nem anya férje és anya férje pedig hivatalosan is beíródik a család anyakönyvébe. De talán az esküvő után Virág lelke is megnyugszik, biztonságot ad neki ez a hivatalos állandóság. Egyébként pedig kedvelem az új vejemet a két "mostoha unokámmal" együtt és tiszta szívemből kívánom neki, hogy sikerüljön a házassága.

2 megjegyzés:

muttertájgör írta...

mostmegmá miért kell engemet munkaidőben megbőgetni? nen kapunk már ingyen zsepit......
:)

László írta...

KÖSZÖNÖM.