2010. december 12., vasárnap

Viselkedj

A vásárlás befejeztével haladok a pénztár felé. Előttem egy 35-40 éves nő álldogál jó egy méterre a pénztártól. Egy idős úr ér mellé és udvariasan megkérdezi tőle, hogy a pénztárhoz áll-e sorba. Nő harsányan közli, hogy állna, de ha ilyen pofátlan bunkók tolakodnak elé, akkor hiába. Udvarias úr egy pillanatig elbizonytalanodik, aztán határozottan beáll a nő elé,  ha már lebunkozzák, akkor legyen haszna is belőle. A nő együttérzést várva néz a többi vásárlóra, de valamiért senki sem akar vele közösséget vállalni. Mi, pofátlan bunkók, arra a kérdésre, hogy sorba állunk-e, azt szoktuk válaszolni, hogy igen vagy nem.

Nincsenek megjegyzések: